Egy fogorvosi kezelés mentette meg a munkámat

Lakberendezőként az életem része a rendszerezés és a precizitás. Boldog vagyok, hogy az álomszakmámat csinálhatom, mindig is magánvállalkozást szerettem volna, így magam oszthatom be az időmet, akkor meg el bárhova, amikor akarok, senki sem áll felettem. Ez a tökéletes munka! A párom, Marci is lakberendező, a képzésen találkoztunk, ahol egyből egymásba szerettünk. Jó, tudom, ez milyen klisés már, de tényleg így történt a dolog. Azóta már vettünk egy közös lakást is, amit természetesen közösen rendeztünk be és csinosítgatunk azóta is. Jelenleg úgy érzem, hogy tökéletes az életem, anyukám szerint már csak egy kisbaba hiányzik belőle csupán. Marci meg én azonban még nem akarunk gyereket és ezt a véleményt a legtöbben tiszteletben is tartják a családból, végül is még csak a harmincas éveink elején járunk, nem kell semmit sem elsietni. Igaz, hogy a baráti körünkből lassan már mindenkit elért az apaság-anyaság és tőlük is sokszor kapjuk is az ívet, hogy mi miért vagyunk lemaradva, és a többi. Hát nehéz a kereszttűzben lenni, de igyekszünk inkább a karrierrel foglalkozni, véleményem szerint előbb fontosabb a család biztos alapjait lerakni és csak utána nekivágni az alapításnak. A munka világában érzem most jól magam, miért kéne ezen változtatni? Igaz, előfordulnak bunkó ügyfelek, akik képesek elrontani egy-egy napomat, de ennek ellenére az éltet, hogy szépet és jót alkossak, más valakinek a komfortos otthonát és elképzeléseit valósíthassam meg.

A múltkor telefonhívást kaptam egy fiatal nőtől, aki idegesen magyarázta a telefonba, hogy neki sürgősen szüksége van rám, ugyanis az előző lakberendezője váratlanul lemondta az üzletet és most ott áll egy hónappal az irodája megnyitása előtt és még nem tart sehol. Örömmel fogadtam el a felkérését annak ellenére,hogy már a telefonban sem volt szimpatikus nekem. No de mikor találkoztunk is! Nála zavaróbb ügyfelem eddig még sosem volt. Körbevezetett engem az irodájában, ami jelen állapotban egy bombarobbantás helyszínére hasonlított leginkább. Ígéretet tett, hogy mihamarabb hívja a munkásokat, hogy azok megcsinálhassák a falak vakolását és a padlóburkolat alapját. Nem voltam benne biztos, hogy ennyi mindent bele lehet sűríteni csupán egy hónapba, de annyira erőltette, hogy márpedig neki meg kell nyitnia az irodáját legkésőbb 31 nap múlva, hogy belementem a dologba. Egy kis kihívás sosem árthat, gondoltam. Azzal viszont nem számoltam, hogy a nő az őrületbe fog engem kergetni. Nem telt egy nap sem, máris érkezett tőle az első hívás, hogy elmondhassa, az előmunkálatokkal 2 nap alatt fognak végezni a munkások, és 3 nap múlva reggel szeretne újra fogadni engem, hogy leülhessünk és elmondhassa minden elképzelését az iroda belsejével kapcsolatban.

Akkor gondolkodtam el először, hogy lehet inkább le kéne mondani a megbízást, hisz így sem volt sok időm, párhuzamosan egy másik projektet is vittem és az állandó fogfájásom miatt el akartam menni minél hamarabb fogorvoshoz is, de ennyi munka mellett nem volt már rá időm. Marci azonban megnyugtatott, hogy ne aggódjak a határidők miatt, mert ha kell, besegít nekem. Ő alkalmazottként dolgozott, így fix munkaideje volt, délutánonként általában ráért. Örültem, hogy felajánlotta a segítségét, jól jön most ez a jobb kéz, hogy kihúzzon a pácból. 3 nap múlva találkoztam az ügyféllel a megbeszélt helyen, fel sem tűnt, hogy addig be sem mutatkozott nekem normálisan. Kiderült, hogy Karolának hívják és egy szépségápolási termékeket forgalmazó cég központi irodáját szeretné velem megterveztetni. Egy kávézóban foglaltunk helyet, közel a megbízás helyéhez. Karola előhalászta a táskájából a papírhalmot, amire leírta számomra az elképzeléseit. Egy gyors átolvasás után tájékoztattam őt, hogy néhány változást szeretnék beleírni a vázlatba, ugyanis első ránézésre ellentmondásos tervekkel készült. Az nem kifejezés, hogy leordította fejem, az egész kávézó minket bámult. Próbáltam megőrizni a nyugalmamat és mosolyogva közöltem vele, hogy ha azt akarja, hogy ne készüljön el időre az irodája, akkor bizony jó úton halad. Emiatt a mondatom miatt kicsit visszavett és valami bocsánatfélét mormogott, majd a kávéját ott hagyva siettetett, hogy menjünk át a helyszínre és mondjam el, miket szeretnék megváltoztatni.

Azonban a legrosszabbkor jött rám a fogfájás. A kávémba belehörpintve már éreztem, hogy valami nem lesz itt jó, de mikor Karola megindult a kávézóból kifele, már annyira lüktetett az arcom, hogy inkább nem mentem utána. Körülbelül 3 perc múlva jött vissza és már nyitotta volna a száját, hogy újból színpaddá változtassa a helyet, mikor észrevette, hogy nem vagyok jól. Megkérdezte, mi bajom van, de csak a fogaimra tudtam mutogatni, mert a beszéd is fájt már. Eleinte tétlenül állt mellettem, majd inkább leült és megpróbált segíteni. Azt mondta, nemrég volt egy fogászati klinikán és szerinte ott dolgozik a legjobb fogorvos Budapest városában. Minden lehetőséget meg kellett ragadnom, így egy fejbiccentéssel jeleztem neki, hogy el fogok oda látogatni. Egy cetlire gyorsan lefirkantotta a fogászat honlapjának címét. Pár perc múlva alábbhagyott a fájdalom, így átmentünk az irodába. A délután hátralévő részében Karola viszonylag normálisan viselkedett velem, de ettől még persze nem lettünk puszipajtások, vártam, mikor borul ki legközelebb és borítja rám az asztalt például. Marci, mikor otthon elmeséltem neki a délutáni esetet, azt mondta, inkább hagyjam ott ezt a nőt és ne stresszeljem magam feleslegesen vele, de megfogadtam, igenis végigviszem ezt a projektet, ha törik, ha szakad. Annak ellenére hogy nem bírtam Karolát, elég sok pénzt ajánlott a munkámért és még egy fogorvost is segített keríteni nekem.

Másnap foglaltam is időpontot a klinikán, ahol meglepően hamar tudtak engem fogadni. Egy alapos kivizsgálás után kiderült, hogy gyökérkezelésre lesz szükségem. Még sosem csináltak nálam ilyet, ezért megijedtem, mikor először hallottam róla. Otthon megnéztem a klinika honlapján, mit írnak róla és elég biztató dolgokat olvastam, így egy kicsit megnyugodtam. Pár nap múlva újból találkoztam Karolával, elég morcosnak tűnt, még az átlagosnál is morcosabbnak. Elfogadta a változtatásaimat, az igaz, de mindig újabb és újabb ötletekkel állt elő, amiket nehéz volt követnem. Egy csendes percben azért megköszöntem neki, hogy ajánlotta nekem a Kacsa utcai klinikát. Kiderült, hogy neki is ott tették rendbe a fogsorát, azért merte ajánlani nekem is. Az aznapi találkozónk nem fulladt vitába szerencsére, meglepően sokat tudtunk haladni és látni kezdtem a fényt az alagút végén. A többi találkozónkon egyre felszabadultabb lett, mert Karola kezdett barátságosan felém viszonyulni, végül már a megrendeléseket is együtt csináltuk az iroda berendezéséhez, miután a festés megtörtént. Csoda módjára elfogadta azt a színt, amit én ajánlottam. A fogorvosi kezelés vége után a fogfájdalmam is teljesen elmúlt, így egy problémával kevesebbel kellett megküzdenem.

Két héttel később teljesen elkészült minden. Mindig örömmel nézek végig egy-egy általam alkotott lakás-, vagy irodabelsőn, de ez most az eddigieknél is jobban tetszett. Utólag visszagondolva, Karola a stílusát leszámítva igen sokat segített nekem a tervezésben. Elég konkrét tervei voltak, amikből ugyan nehezen engedett, de közösen mégis valami szépet sikerült alkotnunk. Az átadásra meglepő módon engem is elhívott és úgy döntöttem, elmegyek rá. Ott már mosolyogva fogadott engem. Rákérdeztem, hogy miért volt velem olyan ellenséges az elején és kiderült, neki mindig is ez volt az álma, ez az iroda, mint ahogy nekem az álmom a lakberendezés és én voltam a negyedik lakberendező, akit talált. Ideges volt a határidő közeledése miatt és ilyenkor képes átgázolni mindenen és mindenkin, hogy véghez vigye a tervét, de miután végeztünk, mintha felszabadult volna. Lehet sikerült egy barátnőt is szereznem, nem csak a legjobb fogorvost Budapesten?