Liza és a napelemek energiái

Mikor megvettük új lakásunkat, nagyon fontos volt, mit hogyan rendezünk be. Szerettük volna, hogy álmaink otthona legyen, hogy a család összes tagja elégedett legyen vele. Együtt ültünk le a gyerekekkel akkor is, amikor beírtuk a keresőbe, hogy „napelem rendszer családi házra”.

Tudjátok milyen az, amikor hazaértek valahová, és a környezet idegen. Az ember önmagának is idegen elég sokáig, olyan 25 éves korára rájön, hogy belekövül a reflexeibe, szoborrá változik, ha nem tesz valamit, egy olyan teremtménnyé, amely nem tudja a saját határait, a saját lényét is ismeretlennek érzi abban a tükörben olyan ismerős testben. Én sokáig éreztem így, amíg meg nem ismertem Lizát, aki megmentett a fejemben lévő zűrzavartól, a kaotikus rendtől, amely kezdte kiépíteni magát. Éppen másnap rúgtak ki a munkahelyemről, amikor találkoztunk, nem voltam letört egyáltalán, nem értettem teljesen, hogy miért nem, gyakorlatilag megszűnt a keresetem, ismét támaszkodhattam anyámra anyagilag, aki egyébként roppant módon élvezte a helyzetet. Aznap randiztunk először, amikor kilátástalannak kellett volna éreznem az életemet, mert valóban kilátástalan volt, az egyetlen biztos pont, amelybe kapaszkodtam, megszűnt létezni, minden ingataggá változott, de annyira szerencsétlen voltam, hogy még ezt sem voltam képes fölfogni.

Aztán Liza volt az, aki ezzé a biztos ponttá alakult. Azt hiszem életem legszebb időszaka volt az a három hónap, amit akkor együtt töltöttünk – észre sem vettem, mikor szerettem belé, talán már az első találkozásunkkor is szerettem, de az is lehet, hogy őelőtte is őt szerettem az összes nőben. Aztán Liza megunta személyiségem kiterjesztett határait, a háborgó érzelmeim, a bizonytalan alapot, amit képes voltam nyújtani. Eltűnt az életemből. Egy évig nem is láttam.

Következő év januárjában futottunk össze a bevásárlóközpontban, és úgy sugárzott ebben a homályos, sápadtkás télben a nap helyett, mint egy kifogyhatatlan energiával rendelkező csillag – perpetuum mobile. Minden energia köré összpontosult, átszűrődött a testén és megújult. A napelem rendszerek jutottak eszembe róla. Nagyjából még aznap meggyőztem őt arról, hogy hozzám tartozik – az énképem valamivel határozottabb volt, mint legutóbb, úgy éreztem, működni fog.

Azóta is velem van, a tartozékommá vált, az énem határainak meghatározására is tőle kaptam szavakat. Ő mondta ki helyettem azt is, hogy családi házra napelem rendszer. Pedig nem kötöttem az orrára soha, hogy őt is egy ilyen szerkezetnek, gépezetnek gondolom. Ugyanaz a különös kapocs volt meg köztünk, mint közte és a nap között.

A napelemesrendszerek.info oldaláról tájékozódtunk a napelemekről, itt kértünk árajánlatot is. Az oldal rendkívül jól szerkesztett volt, könnyű volt a kezelése is, azonnal megtaláltuk a tizenkét méteres árajánlat gombot is. A blogra feltöltött cikkekről sütött a szakértelem, boldogsággal töltött el, hogy végre egy professzionális oldalt olvasgathatok. Tudtam, hogy nagyon fontos képben lenni, a napelem rendszer családi házra nem egy játékos beruházás, móka és kacagás, hanem komoly döntések meghozatala.

De Liza segített mindenben, az energiája sosem fogyott el, szűnt meg. Együtt terveztünk meg mindent a napelemmel kapcsolatban, néha veszekedtünk, de tudtuk, hogy megéri.

Amikor a napelem rendszerek a tetőre kerültek, hamar megtapasztaltuk azt az egészen más melegséget, amelyet az otthon termel. Liza energiái összekapcsolódtak a napelemekkel a tetőn, és onnantól kezdve nem csak a mellkasomban éreztem a kavargó forróságot, hanem a saját testemen kívül is. Nagyon jó érzés volt, hogy a napelemnek köszönhetően megérezhettem a szerelemnek egy másik dimenzióját is, amely tényleg testen kívüli élménnyé változott.

Nagyon szeretjük a családi házunkon lévő napelemes rendszert, spóroltunk vele, a környezetet is óvjuk, és egymáshoz is közelebb kerülhettünk általa.