Motorosok találkozása

Zolival, a férjemmel épp a nemrég vásárolt családi házat újítjuk föl. Már a finisben vagyunk, csak a lakberendezés van folyamatban.

A lakberendezőnk, Kata nagyon vagány. AZ első találkozásunkra is motorral jött el, rögtön rokonszenves volt, biztosan a közös hobbi miatt.

Másodjára már a házhoz érkezett. Akkor látta meg, hogy a garázsban két motor is áll, az egyik az enyém, a másik Zolié. Vigyorgott, kérdezte, hogy miért nem ezzel kezdtük. Mondtam neki, hogy most épp bukósisakot keresünk Zolival, mert a költözéskor, hogy, hogy nem, elkeveredett mindkettőnké. Egy darabig próbáltunk kutatni utánuk, de mi sem vittük túlzásba a dolgot.

Kata mondta, hogy ő épp tud akciós bukósisakot. Megmutatta a honlapot, és Zolival mindketten lázba jöttünk.

Lassan közeledik a jó idő és mi is egyre többet foglalkoztunk a bukósisak témájával. Igazából azért sem bántuk annyira a bukók elvesztését, mert mindketten újat szerettünk volna.

Egész este a honlapot nézegettük, és azt tervezgettük, hogy milyet választunk. Másnap felhívtam Katát, mert nekem nem volt időm a héten, de Zoli épp szabadságon volt, megkértem, hogy kísérje el, tájékozódjanak személyesen is az akciós bukósisakról, akár válasszon is egyet, mert Zolinak most van rá ideje. Én a következő héten fogok elmenni Katával, ezt is megbeszéltük.

Zoli egész héten lázban égett. Csak azért nem sárgultam az irigységtől, mert tudtam, hogy nemsokára elérkezik az én időm is, és felavatni úgyis együtt fogjuk az akciós sisakokat.

Pénteken aztán a kedvesemnek sikerült választania. Örültem neki én is, este aztán el is mentünk megünnepelni. Most, szombat délelőtt úgy érzem, kicsit túlzásba is vittük a tegnapi bulit. A fejfájásom legalábbis erre utal.

Az enyhe másnaposságomat bukósisakok nézegetésével kezelgetem, mondjuk emellett Zoli húslevest főz, már alig várom, hogy elkészüljön.

Ő végül egy közepesen nehéz bukót választott, marha jól néz ki. Persze zártat, azt két éve megtanulta, hogy mindenképp zárt sisakot érdemes hordania. Amíg fel volt hajtva a plexi, berepült egy darázs a bukóba. Szerencsére nem vezetett épp, de így is megcsípte vagy 3 helyen, mire sikerült megszabadulnia a dögtől.

Én könnyű sisakot akartam, egyrészt azért, mert a munkahelyem is távolabb esett, másrészt pedig azért, mert rendszeresen járok a szüleimhez vidékre. Mikor Zolival ketten megyünk, akkor autózunk, az tiszta sor, de sokszor csak egyedül megyek. Motorral egy óra alatt odaérek, de az is hosszú idő, ha a bukó viseléséről van szó. Nem szeretném, hogy az út végére nyomja a fejem.

Alig várom a keddet, amikorra szabadságot vettem ki, és amikor Katával elmegyünk akciós bukósisakot nézni! Aztán átjön hozzánk, mert közben a munkájával is foglalkozik. Szerencsére az ízlése nagyon hasonlít a mienkre.

Azt hiszem, ha befejezte a munkát nálunk, akkor is kapcsolatban maradunk majd, már most is úgy érzem, mintha egy hó haverom lenne.