A szülői minta befolyásolja partnerünk kiválasztását? Az én esetemben igen!

Körülbelül 12 éves lehettem, amikor a szüleim eldöntötték, hogy építenek a kertünkbe a lakásunk mellé egy nyaralót. Mivel hozzánk akkor is, és hál istennek azóta is nagyon sok vendég érkezik, rokonok, barátok, így gondoskodnunk kell, kellett az elszállásolásukról. Nem túl nagy az udvarunk, de a garázs mellé pont elfért még egy kisebb épület, amely ideális a vendégek fogadására.

12 éves kamasz lányként pontosan arról álmodtam, hogy majd lakberendező leszek, így anyukám megengedte, hogy én rendezzem be ezt a helységet. Mint már említettem e mellett a kis ház mellett volt a garázsunk, ahol édesapám a haverjaival mindig bütykölt valamit. Így míg én ebben a kis kuckóban tervezgettem, milyen bútorok is fogják díszíteni ezt a kis kuckót, addig hallgattam a férfiak beszélgetését a kocsikról. Be kell vallanom, hogy szinte a felét sem értettem annak, amit beszélnek. De így felnőttként rájöttem, hogy nagy hasznomra vált. Legalább így tisztában vagyok olyan alapfogalmakkal, mint a gumicsere, nyári és téli gumi, gumiabroncs, továbbá még mielőtt megszereztem volna a jogosítványomat megtanították hogyan kell kocsikereket cserélni, azzal a szlogennel, hogy „Nemhogy belőled is olyan lány lesz, aki bambán áll az útszélén segítséget várva!”

Nem hiába mondják, hogy a lányok a fiúkban az apjukat keresik, a férjem pontosan olyan kocsi buzi, bocs a kifejezésért, mint amilyen az apám volt. Most ugyanabban a házban lakunk, ahol régen a szüleimmel éltem és az általam olyan gondosan berendezett kisházból egy egyszerű lomtár lett, amelyet főleg kocsi alkatrészek díszítenek. A garázsunkban, pedig azóta is minden hétvégén összegyűlnek a férfiak és valamit igazítanak a kocsijukon. Tiszta szerencse, hogy szeretem az embereket, mivel hamarosan, ahogy jön a tavasz megduplázódnak majd az emberek a mi kis udvarunkon, ilyenkor mindenki nagy gumicsere lázban ég. Hiszen eljön az ideje, hogy a jól bevált téli gumit nyári gumira váltsuk át.

Na és, hogy lakberendező lett-e belőlem? Nem mondhatnám, de egyáltalán nem bánom. Ugyanakkor a mai napig megmaradt az életem részeként, csak már nem, mint egy munkahelyi lehetőség, hanem, mint egy hobby.